Ha természetgyógyászatról, vagy alternatív medicináról van szó, akkor a legfontosabb, hogy ezek a kezelési módszerek a tudományosan megalapozott gyógyítást egészíthetik ki, tehát a gyógykezelés koplementer eljárásait foglalja magába. 
Nagyon fontos kérdés, hol húzódik az orvos és a természetgyógyász tevékenysége közti határ. Alapvetően elmondható, hogy az orvos diagnosztizál és határozza meg a terápiát, és az orvos követi ennek hatásait is. A természetgyógyász tevékenységére akár az orvos, akár a beteg kezdeményezésére sor kerülhet, de csakis mindkét fél tudtával. A valamelyik természetgyógyászati ág szerinti terapeuta az orvos által felállított diagnózis szerinti kezelést csak kiegészítheti, és azt nem módosíthatja. Bármilyen panasszal vagy panasz nélkül a terapeutához forduló páciens ill. kliens kezelésének megkezdése előtt kötelezően kell, hogy történjen orvosi vizsgálat. Ennek eredményét a terápia kialakítása során szigorúan figyelembe kell venni. A különböző orvosi végzettséggel nem rendelkező „gyógyítók” is kötelesek tevékenységükről nyilvántartást vezetni, ahol szerepelnek a kezelt betegek személyi adatai, a természetgyógyászati tevékenység indoka (kórelőzmény, diagnózis, javasolt terápia(k)), az alkalmazott természetgyógyászati eljárás (kezelések időpontjai és a bekövetkezett változások leírása).